2014. április 20., vasárnap

Chapter 0.1

Hi^^ Először is bocsánatot szeretnék kérni, amiért ennyit késtem. Sajnos elég nyomós okom van rá, nem rég elkaptam egy csúnya vírust és ledöntött a lábamról két hétre is. A másik pedig, hogy leestem a lépcsőről, nem is egyszer. Ezért most gipszbe van, amivel nem szabad járkálnom (egyáltalán nem állhatok rá és az orvosok azt mondták, jobb ha vízszintesben tartom és pihentetem). Az elmúlt napokban ezt a szabályt megszegtem, de csak miattatok, mivel fekve nem tudok gépelni, csak ha ideülők a gépem elé.
Másodszor pedig nagyon-nagyon szépen köszönöm az 5 feliratkozót és a 600+ oldalmegjelenítést, úgy hogy még csak a Prológus van/volt fent. Ez nekem nagyon jól esik, örülök hogy érdekel titeket ez a blog. 
Na, de nem is húzom tovább a szót! Remélem tetszeni fog az első rész, és hogy megfelelően hosszú lett. Ez eddig életem leghosszabb része, amit írtam 9 oldal lett a World-be.
Jó olvasást és ha tetszik, akár írhatsz is kommentet!
                                                                                                                xx Keyla C.



 Már csak kevesebb mint egy nap van hátra és megkezdődik az iskola. Részemről ez azért fontos mert - ahogy azt már említettem - új suliba fogok járni. Számomra teljesen ismeretlen környezet, osztály társak és tanárok. Nagyon izgulok a holnappal kapcsolatban, félek de egyben kíváncsi is vagyok, hogy vajon mit fognak hozzám szólni. Plusz végre szeretném megismerni Michael barátait, akikről annyit szokott mesélni. Hallottam róluk egy csomó jó dolgot, de még nem találkoztunk. Az elbambulásomból Phil zökkentett ki - épp vacsoráztunk közben pedig beszélgettünk - biztos mondott valamit, amit nem hallottam. Mert most egy kicsit erőteljesebb volt a hangja. 
- Föld Keylanak, hallasz? Min gondolkoztál el annyira?- láttam rajta, hogy meglágyult az arc kifejezése és már nem is haragszik, amiért nem figyeltem rá.
- Most már igen!-néztem rá. -Egyébként a holnapi napon. Új iskola és diákok, ez annyira furcsa. Azért is mert nem voltam a Gólyatáborban, így nem ismernek.
- Emlékezz, hogy arra te nem akartál menni, mi örültünk volna neki!- szólt közbe a beszélgetésbe Nora.
- Mert nem akartam, hogy már a tanítás előtt piszkáljanak vagy cikizzenek.
- Miért gondolod azt, hogy lefogják szólni a külsődet vagy a hajadat? Engem sem piszkál senki, azért mert kéthetente vagy annál többször festetem át a hajamat más színűre.- szállt most már be Michael is. Az asztal körül mind a négyen ott ültünk, és a vacsorára készített ennivalókat majszolgattuk. 
- Jó, de téged már egy éve ismernek!- érveltem tovább.
- Megtörhetetlen vagy te lány!- nevetett fel mosolyogva Phil.- Bízz bennünk, nem lesz semmi gond!
- Rendben!- adtam végül meg magam, bár még mindig ugyan az volt a véleményem. De jobbnak láttam nem vitatkozni tovább velük.- Köszönöm a vacsit, finom volt! Most már megyek, tusolok aztán meg alszok! Ki akarom pihenni magamat.
- Oké, jó éjt!- köszöntek el. Még kivittem a tányéromat a konyhába, utána pedig már mentem is fel a szobámba a pizsimért, majd irányt változtattam és elindultam a fürdőszobába. Bezártam az ajtót, levettem a ruháimat - ami aznap rajtam volt - és beálltam a zuhany alá. A meleg víz segített némiképpen  csillapítani a bennem lévő félelmet. Egyfelől megérthető ez a fajta viselkedésem, mivel mindenki megijed ha valami nagy változás lesz az életében, másfelől viszont vicces hogy ekkora nagy parádét rendezek ennek, mert nem akarom hogy cikizzenek. Ha meg még is megfogják tenni, akkor azt teszem amit Nora mondott még régebben, hogy ne is foglalkozzak velük és menjek tovább anélkül hogy rájuk néznék. Kész lettem, így kiléptem a kabinból, felvettem a kikészített ruháimat, a törölközőmet kiterítettem száradni, majd kisétáltam a fürdőszobából ás a saját hálószobámba. Befeküdtem az ágyba, de még mielőtt lefeküdtem volna szunyókálni, elővettem a mobilomat, hogy nem-e jött új értesítésem, miután láttam hogy nincs, beállítottam az ébresztőt - gondoltam nem lenne a legjobb, ha már az első nap elkésnék - majd lezártam és a szekrényemre tettem. Az oldalamra fordultam és nem kellet 5 perc se és én már aludtam is.





Másnap reggel a telefonomon beállított zenéjére és annak a szekrényemen való rezgésére keltem. Nem mondanám, hogy ez volt életem legjobb felkelése, sokkal szívesebben visszaaludtam volna. De mivel suliba kell mennem, nagy nehezen kikászálódtam pihe-puha ágyikómból és lementem készíteni magamnak valami ennivalót, még se mehetek el üres hassal. Leérve a konyhába egy cetlit pillantottam meg a pulton Michael kézírásával:


"Szia Key! Sajnálom, hogy nem vártalak meg, de a fiúkkal úgy beszéltük meg, hogy ma korábban bemegyünk, mert jelentkeztünk önként, hogy segítünk az eligazodásban az új diákok számára, akik még nem ismerik az iskolát. Kiengesztelésül csináltam neked reggelit, az asztalon meg is találod! Remélem nem haragszol!"

                                                                                                                             Michaelxx

Elmosolyodtam írásán, majd tekintetem a helyre tévedt, ahova Michael tette a kajámat. Azonnal meg is pillantottam a tányért és a rajta tornyosuló gofrikat. Leültem a pult mögé és elkezdtem falatozni. Mikor végeztem, elraktam a tányéromat a mosogatóba, majd elindultam a fürdőbe készülődni. Nem sok időt töltöttem ott, hisz csak megmosakodtam és felraktam magamra egy alap sminket. Ami abból állt, hogy kihúztam a szememet és raktam föl rózsaszín rúzst, hogy kiemeljem az ajkaimat. Mikor végeztem visszamentem a szobámba, ahol a legtöbb időt szoktam tölteni reggelente, mert nem tudom eldönteni, hogy mit vegyek fel. Most nagy gondolkozásba estem, hogy mi lenne a legjobb az első napra, hogy jó benyomást nyújtsak. Kinyitottam a szekrényeimet és elkezdtem keresgélni a cuccaim között. Már vagy két-három összeállítást is felpróbáltam, mikor ránéztem az órámra és láttam, hogy nem soká indulnom kéne.

Ezért gyorsan körülnéztem és megakadt a szemem egy sötétkék farmeron és egy fehér felsőn. Sietősen magamra kaptam azokat, ehhez még felvettem pár ékszert és egy hozzá illő órát. Felkaptam a kedvenc táskámat, beleraktam a fontosabb dolgokat, mint például telefon, kulcs és pár toll meg a  jegyzet füzetem, mivel ma még nincs rendes tanítási nap. Lementem a nappaliba, ahova kikészítettem egy üveg vizet, meg ennivalót hogy éhen ne haljak a mai nap folyamán. Körülnéztem, hogy itthon vannak-e még Noráék, de nem találtam őket, ezek szerint már ők is elmentek dolgozni. Kisétáltam az előszobába, ahol felvettem a magassarkúmat, a nyakamba raktam a meleg, kötött sálamat, mert lehet, hogy még szeptember van, de a reggelek egyre hűvösebbek. Gyorsan még visszaszaladtam, mert elfelejtettem, hogy nem raktam parfümöt, ami egy lánynak nagyon fontos. Visszaértem, kiléptem a házból és kulcsra zártam a bejárati ajtót. Elindultam a buszmegállóba, mivel Michael autóval ment és nekem maradt a gyaloglás-buszozás. Öt perc alatt oda is értem, nem is tudtam leülni, mert már jött is a busz. Felszálltam rá, majd helyet foglaltam, bár tudtam hogy nem fogok olyan sok megállót menni. De így most kényelmesebb volt közlekedni. Míg oda nem értem, a buszból nézelődtem. Láttam a sietős autókat, ahogy elhaladnak mellettem és a csoportokba verődött gyerekeket, akik nevetve és jókedvűen az iskolákba tartanak. Visszavezettem tekintetemet a buszba, majd a mellém leülő személyre, akit megkérdtem hogy engedjen ki, mert leszállok. Jeleztem a gombbal, hogy én a következő helynél leszeretnék szállni. A busz kinyitotta ajtaját, én pedig próbáltam leszállni úgy hogy ne menjek neki senki, de ez nem sikerült. Mivel akik felakarnak menni a buszra, azok nem tudtak várni, míg én elmegyek, hanem egyből elkezdtek tolakodni. Na ezért nem szeretek buszozni, ha legközelebb megint busszal kéne jönnöm, inkább választom a gyaloglást vagy felhívom Michaelt, hogy vigyen el. Végül letudtam jönni és elindultam a suli felé. Kicsit bizonytalanok voltak lépteim, mert még nem jártam itt, de Michael elmondta merre menjek. Felelevenítettem a szavait gondolataimban és azon az útvonalon lépegettem, amit még ő mutatott tegnap. Nem soká már oda is értem, nem volt nehéz meg találni, hisz az udvaron csomóan álltak és már messziről látszódott az iskola épülete. Beléptem a kapun és egyből elkezdtem keresni Michaelt a sok ember között. Sétáltam közben tovább és annyira figyeltem a tömeget, hogy nem vettem észre az előttem álló embert, ezért neki mentem.
- Bocsi, nem akartam!- mondtam neki, de rá sem néztem, hanem fürkésztem tovább az udvart.
- Semmi baj, de amúgy kit keresel annyira? Mert ha egy nagyon jó képű srácot, akkor nem kell tovább menned!- kérdezte, és nekem túl ismerős volt a hangja, ezért felé fordultam. Szembe találtam magam Michaellel, aki nagy vigyorral az arcán nézett engem.
- Igen, egy elég helyes fiút keresek, de nem találom. Olyan magas mint te, zöld szeme van, aranyosan mosolyog és nagyon kedves. Nem ismered véletlenül?-szórakoztam az agyával.
- Hát sajnos nem, de helyette itt vagyok én!-szállt be a játékba.
- Bocsi, de olyan mint ő, nincs még egy a Földön!-mondtam.
- Ó, gyere ide!- mosolygott kedvesen, kitárva kezeit, hogy öleljem meg. Nem kellett kétszer mondania, olyan jó érzés mindig mikor a karjaiban vagyok. Megnyugtató érzés.
- Khm..-szólt valaki vagy inkább valakik Michael háta mögül. Elváltunk egymástól és megláttam három kíváncsi tekintetű fiút.
- Bocsi srácok! Elfelejtettem nektek bemutatni a fogadott húgomat. Ő itt Keyla!- mutatott rám, miközben a srácoknak magyarázott.- Key, ők itt Ashton, Calum és Luke, a haverjaim. Tudod, akikről annyit meséltem.
- Sziasztok!- intettem mosolyogva feléjük, ők viszonozták és visszaköszöntek.
- Szóval te vagy Keyla, a bátyád már nagyon sokat mesélt rólad!-szólt Ashton.
- Én is hallottam rólatok, csomó dolgot!-válaszoltam.
- Remélem csak jókat!-nézett rám Calum.- Vagy olyan nekünk nincs is?-kérdezte a többiektől.
- Szerintem nincs haver!-karolta át Ashton. Akadt egy kis időm, hogy végre jobban szemügyre vegyem őket, mert a fiúk elkezdtek egymás között beszélgetni. Legelőször Ashtont néztem meg részletesebben. Magas, hullámos-göndör barna haja kuszán a barna szemébe lóg. A mosolya, az valami irtó cuki, főleg a gödröcskéi. Látszik, hogy figyel a külsőjére, mivel a felső alól kilátszódtak izmos karjai. Helyes srác, azt meg kell hagyni. A következő az Calum volt. Barna haja összevissza állt kócosan, mintha csak az előbb kelt volna fel. Rajta is látszott, hogy jár edzeni. Ő is akkora volt, mint a mellette álló fiú. Barna szemei csak úgy csillogtak, miközben aranyosan nevetett. A szemem tovább vándorolt és végül megakadt az utolsó fiún. Luke volt láthatólag a legmagasabb, szőkés-barna haja az égnek állt és gyönyörű kék szemei vannak. Neki is kidolgozott teste van és a lábai nagyon szexik. Ő volt az egyetlen, aki még nem szólt hozzám. Nem tudom miért, de olyan visszahúzódónak tűnt. De mindegy is, nem tudtam tovább a gondolataimmal lenni, mivel megszólalt a csengő vagy is nem soká kezdődik az első óra. Körülnéztem, hogy merre induljak el, mikor a fiúk visszafordultak hozzám. Láttam Michael-en, hogy tudja mit szeretnék kérdezni, ezért a fel nem tett kérdésre már válaszolt is.
- Mindjárt megnézzük, hogy te melyikünkhöz vagy beosztva és segítünk megtalálni az osztály termedet.-nézett rám, majd Ashton elővett pár lapot, amin gondolom az új diákok nevei vannak.
- Mi is a teljes neved?-nézett fel.
- Keyla Cook.-adtam az egyszerű választ.
- Várj...váárj...meg vagy! Lássuk ki fog ma téged körbe vezetni!- vezette végi ujját a nevem mellett lévő sorban.- Luke, tiéd a megtiszteltetés!-emelte fel tekintetét az említettre.
- Oké, mehetünk is?-kérdezte egyből.
- Felőlem igen, majd akkor még találkozunk fiúk!-köszöntem el a többiektől és Michaelnek még adtam két puszit. Megfordultam, majd elkezdtem követni Luke-ot, de a nagy tömegben, ami épp a suli ajtaja felé vándorolt, nehéz volt. Ezért megfogtam a pólója hátulját és így mentem tovább. De ő hátrafordult és kíváncsian rám nézett.
- Bocsi, csak nem akarok elveszni a sok ember közt!
- Akkor inkább fogd meg a kezem!-mosolygott, majd felém nyújtotta karját, én pedig elfogadtam azt.- Nem szeretném, ha eltévednél. A bátyád kinyírna, az tuti.
Én nem feleltem rá semmit, csak halkan felkuncogtam. Tovább kézen fogva mentünk és őszintén megvallva kicsit zavarban voltam, de nem foglalkoztam vele. Nem igazán tudtam követni, hogy most hol megyünk, de inkább ezt rá hagytam. Ő biztos tudja, hisz akkor nem vezetne ilyen határozottan. Arra számítottam, hogy csendben fog eltelni ez a pár perc, míg elérünk a teremig, de meglepve, számításaimat Luke keresztbe húzta.
- Hogy-hogy ebbe a suliba jöttél? Nem lesz zavaró, hogy a bátyád is itt van és mindig tud mindenről amit csinálsz?-kérdezte.
- A művészi szak nagyon érdekel, főleg a fotózás és a festés. Úgy gondoltam, itt jól megtanulhatok minden ezekkel kapcsolatos dolgot. Egyébként nem zavar, hogy Michael is ide jár, így még többet lehetünk együtt. Így is mindenről tud, ami velem kapcsolatos, mert neki szoktam elmondani az összes gondomat-bajomat és persze a jó dolgokat.
- Értem, akkor ezek szerint elég közel álltok egymáshoz!-fordult felém egy féloldalas mosollyal az arcán.
- Bizony.- nem tudtam mit hozzáfűzni, ez így igaz. Eközben megérkeztünk gondolom az osztály teremhez, mert Luke megállt egy ajtó előtt.
- Ma még csak 3 órád lesz és az is Ofő, szóval majd ha végeztél akkor keress meg és még körbe vezetlek a suliban. Szünetben, hogyha egyedül vagy és szeretnél valakivel beszélgetni, nyugodtan keress meg. Eggyel feletted járok, így én a 3. emeleten leszek, ott megtalálsz. Na sok sikert, szia!- mosolygott rám, majd elindult a lépcsők felé. De még mielőtt eltűnt volna megfordult és integetett nekem. Viszonoztam gesztusát, aztán ő kilépett a látó körömből. Egyedül maradtam. Félve, de kinyitottam az ajtót és beléptem rajta. Akik bent voltak azok egyből felkapták a fejüket érkezésemre. Mindenki engem nézett és szerintem ugyan az a kérdés jelent meg a fejükben, hogy én ki vagyok. Számítottam erre a reakcióra, mivel nem voltam a Táborban, így nem is ismerhetnek. Beljebb mentem és a szememmel kerestem egy üres padot, ahová leülhetek. Az ablak felőli padsor második helye épp szabad volt, ezért elindultam felé. Miközben haladtam előre, hallottam a sugdolózó lányokat és fiúkat egyaránt. "Nézzétek! Biztos ő az a lány, aki nem jött el a Gólyatáborba." Igen, az ilyen megjegyzéseket már vártam. De hallottam még olyat, ami eléggé meglepett. "Nem gondoltam volna, hogy ennyire szép."..."Ti is látjátok srácok, hogy milyen gyönyörű."..."Sokkal szebb, mint én, ez nem ér." Több nem jutott el hozzám, mert odaértem az egy személyes kis padhoz, beültem és körül néztem a jövendőbeli osztályomon, ezért mindenki csöndbe maradt és abba hagyták a sutymorgást. Különböző alkatú, magasságú, stílusú diákokat pillantottam meg, de egy valami közös volt bennünk, mindenkiről sugárzott a kedvesség és az összetartás. Lehet hogy még csak kb. egy-két hete látták meg egymást először, de olyan mintha egy összeszokott baráti körrel ülnék szemben.  A fiúk a lányok körében is megtalálhatóak voltak és ez tetszett, mert nem voltak klikkek meg hierarchia. Épp mikor megszólalt volna egy lány, becsengettek és az ajtó kinyílt, majd bejött rajta gondolom az elkövetkező pár évben lévő osztályfőnökünk. Mindenki megtalálta a helyét és leült. A tanár körül nézett, megköszörülte torkát majd elkezdte a mondandóját.
- Jó reggelt osztály! Én leszek mostantól az osztályfőnökötök, Robert Kingston. Szólítsatok Robnak vagy Mr. Kingstonnak, amelyik nektek szimpatikusabb. Engem nem zavar hogy ha tegeztek, szeretek az osztályommal szorosabb kapcsolatban lenni. Bízzatok bennem, nyugodtan elmondhatjátok ha valamit nem értetek az órákon és én segítek, vagy akár ha valakinek van valami problémája és nincs kivel megosztania vagy kíváncsi egy felnőtt véleményére, rám számíthattok.
   Na de most, mivel nem ismerlek titeket annyira vagy csak pár embert, ezért azt szeretném, hogy mindenki mutatkozzon be pár mondattal.- ahogy befejezte mozgolódás söpört át a diákokon. Senki sem szeret egyedül beszélni, miközben csomó szempár figyeli. Ez így van velem is, mindig is lámpalázam volt közönség előtt. Hál' Istennek a másik padsorral kezdte, ezért volt időm felkészülni hogy mit fogok majd mondani.
Akik eddig már voltak, mind szimpatikusak voltak a számomra és meg is tudtam jegyezni a nevüket. Még nem fejeztük be, mikor kicsengettek. Vége lett az első órának.
Mindenki felállt a helyéről és szétszéledtek, de szigorúan csak a teremben. Gondolom még senki sem ismeri olyan jól az iskolát, hogy vissza is találjon. Én nem tudtam oda menni senkihez, hisz ahogy azt már többször is mondtam számomra idegenek voltak a körülöttem lévő emberek. Inkább elővettem a telefonomat és azon nézelődtem az interneten. Az első szünetem az így telt. A következő órán folytattuk ahol abbahagytuk. Mindenkit figyelmesen végig hallgattam, úgy ahogy a többiek is. Végül én jöttem. Nagy levegőt vettem, felálltam és belekezdtem mondókámba. Hosszabbra sikeredett mint gondoltam, és még a tanár is kérdezett dolgokat, egész jól elbeszélgettünk. Kedvesnek és jó fejnek tűnik, remélem nem csak most ilyen, hogy "ez az első nap a gyerekeknek, legyünk hozzájuk kedves, aranyos", hanem majd az elkövetkezendő pár évben is így lesz. Még csevegtünk erről-arról, amibe jól bele is merültünk, mert ismét a csengő hangjára lettünk figyelmesek. Egy újabb 5-10 perces pihenő következett. Ez már másképp alakult mint az előző. A többiek oda jöttek hozzám és kedvesen elkezdtek beszélgetni velem. Jól elszórakoztunk, végre úgy éreztem hogy tartozok valahova, egy társasághoz. Az előző iskolában ez nem így volt, ott magányos voltam. De most már nem érdekelt, hogy mi Volt, mert az már elmúlt és mostantól csak a jelenre és a jövőre fogok gondolni. Sok kérdésük volt számomra, amire én örömmel válaszoltam is, persze csak azokra amikre tudtam a választ. Csengettek, ezáltal elkezdődött a mai nap utolsó órája. Bejött megint a tanár úr, kivett egy kis lapot a dossziéja közül, ezután elkezdett írni a táblára. Mi csak néztük, majd később rájöttünk, hogy ez az órarend, amit le kéne nekünk is írni, ha tudni akarjuk, hogy milyen órára megyünk. Ezzel hamar végeztünk, most a tanárok neveit, óráikat írtuk az ellenőrzőnkbe  - amit még első órán osztott ki Mr. Kingston -  meg azt hogy mikor fogadják a szülőket napközben. Ez is kész lett, a további időben már csak társalogtunk. Például, hogy mit hozzunk a suliba ami szükséges, mit csináljunk ha egy felsőbb éves belénk köt (a fiúknak itt volt több ötletük is, viccesebbnél-viccesebb). Szóval jól eltelt a harmadik óra. Mikor vége lett, a tanár elköszönt és ment a saját dolgára. A többiekkel kiindultunk az udvarra. Megálltunk és elkezdtünk arról csevegni, hogy ki mit fog délután csinálni. Körbe pillantottam és tekintettemmel kerestem Luke-ot, mert azt mondta hogy órák után bemutatja a suli többi részét. Meg is láttam, amint a haverjaival kilép az iskola ajtaján. Szóltam az osztálytársaimnak, hogy nekem mennem kell ezért elköszöntem tőlük, meglepetésemre még a fiúk is kértek búcsú ölelést. Mosolyogva mentem oda Luke-hoz.
- Szia, akkor mehetünk?- néztem rá.
- Szia, persze!- mosolygott rám. -Hol kezdjük?- kérdezte.
- Nem tudom. Te vagy az idegen vezető, mond meg te!
- Oké, akkor gyere!- megfogta a kezemet és úgy vezetett a suli háta mögé, ahol megpillantottam egy nagy zöld füves pályát, meg egy betonozottat.
-Ez inkább a fiúk számára érdekesebb vagy fontosabb, de azért neked is látnod és ismerkedned kell vele. Minden foci meccs itt játszódik, a tesi óra is itt szokott megtartva lenni, amikor már jobb idő van. A pálya körül, futó sávok vannak, ahol legtöbbször lányok kocognak miközben a fiúk edzenek középen a füvön. Ez mellett pedig -vezetett egy kicsit arrébb- a kosárpálya található. Igen, amint láthatod elég nagy, mivel itt gyakran előfordulnak meccsek más iskolákkal szemben. Általában győzni szoktunk, egy kezemen megtudnám számolni, hogy eddig hányan "vertek" meg minket. Az edzőnk kemény eddz minket, hogy jók legyünk és nyerjünk.- mesélte, miközben tovább mentünk a következő úti célponthoz. 
- Ezek szerint te is kosarazol?- kérdeztem kíváncsian, tényleg érdekelt a dolog.
- Igen! Tavaly kezdtem, egyből a suli kezdéskor és persze én a fiú, haladó csapatban játszok.- válaszolta kedvesen.
- Az jó! Amúgy miért emelted ki, hogy a fiúkkal vagy, talán van lány csoport is?
- Aha, bár nem a legjobbak!
- Ezt most miért mondod, azért mert lányok és azok bénák?- háborodtam fel.
- Nem, dehogy! Csak van pár olyan lány, aki nem az edzés miatt jön, hanem azért hogy bámulja a fiúkat vagy flörtölhessen velük és ez lerontja őket, a csapatukat. -magyarázta meg a dolgokat.
- Most már értem! Ne haragudj, amiért neked estem!
- Semmi baj!- mosolygott.
A következő megálló a benti tornaterem volt, majd az öltözők. Tovább mentünk és megmutatta külön-külön a termeket, mondott róluk néhány érdekességet. Például, hogy melyik osztálynak a terme, milyen csínyeket követtek már el ott, abban a helységben stb. Mikor már végignéztük és láttam az egész iskolát, megnéztem az időt a telefonomon és észre vettem, hogy már 3 óra. Kicsit meglepődtem, azt hittem több időbe fog telni, mint másfél óra, mivel elég nagy az épület és a körülötte lévő udvar. Kimentünk a suli területérül és elindultunk a buszmegállóba. Míg vártam a buszt, elkezdtünk beszélgetni. 
- Na milyen?- kérdezte utalva az előbbi körbevezetésre.
- Elképesztő, nagyon tetszik!
- A legjobb iskola a városban.
- Ha te mondod, de én még csak egy napja járok ide.
Még csevegtünk erről-arról, de megláttuk messziről, hogy jön a busz. Így el kellett búcsúznunk, mert ő a másik irányba megy.
- Nagy valószínűséggel a tesód is Ashnél van, úgy mint Calum. Nem lenne kedved neked is átjönni?
-  Köszi a meghívást, de most nem tudok. Nincs otthon senki, a cicám is biztos éhes, mert még reggel kapott ennivalót, azóta nem. Meg össze kell keresgélnem a holnapra szükséges dolgokat és hamar leakarok feküdni aludni, hogy holnap friss erővel kezdjem meg az évet. De legközelebb mindenképp elmegyek!- mosolyogtam rá.- Rendben, szavadon foglak!- kacsintott.

- Akkor holnap találkozunk. Szia Luke!
- Szia!- integetett, majd elindult gyalog, én pedig felszálltam a buszra. Kerestem egy helyet ahova leülhetek, beraktam a fülhallgatómat a fülembe és elindítottam egy zenelistát. Mindig így szoktam utazni, tudom nem szabadna így járkálnom mert veszélyes, de élvezem mikor a gondolataimban elveszek és nem hallom a zajos utcákat, járműveket, hanem csak a zenét. Körbe néztem és magamban megállapítottam, hogy most kevesebben vannak mint reggel. Pedig általában ilyenkor van vége mindenhol az iskolának. De mindegy is, nem foglalkoztam ezzel tovább, hanem kinéztem az ablakon. Eléggé elbambultam a nézelődésben, mert majdnem elfelejtettem leszállni. Az öt perc séta után haza is értem. Otthon senki se várt, a cicámon kívül. Az előszobában várt rám, és ahogy beléptem a házba, odafutott hozzám és a lábamhoz dörgölőzött. Levettem a magassarkúmat, majd elindultam a konyha felé. Közbe leraktam a pultra a táskámat. Az egyik polchoz mentem és kivettem belőle a macskaeledelt, elővettem Daisy tálját, letettem a földre és beleraktam az ennivalóját. Egyből rohant a tálkájához és úgy evett, mintha több napja nem evett volna. Édes egy állat, minden alkalmat kiszokott használni, hogy egyen. Daisyt tavaly kaptam Michaeltől a 16. szülinapomra. Megvártam míg végez vele és együtt felmentünk a szobámba. A cicám a könyveimen és az újságjaimon helyezte magát kényelembe, míg én elpakoltam holnapra a táskámba. Kész lettem ezzel is, úgy gondoltam hogy amíg Michael meg nem érkezik olvasok egy kicsit, már egyébként is régen csináltam ezt. Levettem egy könyvet a polcomról véletlen szerűen. Igazából mindegy melyiket fogom épp meg, mert már az összeset olvastam. Most épp a No és én című könyv esett a kezem ügyébe. Leültem az ablakomban lévő kis kiépített ülő helyre és nekikezdtem a könyvnek. Nagyban bújtam a könyvet, mikor meghallottam hogy valaki hazajött. Egyből felpattantam és lefutottam, hogy megnézzem ki is az. Michael volt. Köszönésképp odamentem hozzá és megöleltem, ő pedig mosolyogva viszonozta.
- Nagyon éhes vagyok, keresek valamit vacsorának. Te is eszel?- indult meg a konyha felé, azon is belül a hűtőhöz.
- Nem köszi, de itt maradok veled!
- Rendben! - végig néztem ahogy megcsinálja magának a kaját, majd leült mellém a pulthoz.
- Milyen volt a srácoknál?
- Nagyon jó, kétszer is legyőztem Asht xbox-ban. Aztán Calum vert le engem, így elkezdődött egy kisebb verseny, hogy ki győz többször.- röhögött, gondolom visszaemlékezett a hülyeségükre, amit ők ott levágtak. Próbáltam én is magam elé képzelni, de biztos vagyok benne hogy élőben viccesebb volt.
- Végül ki nyert?
- Luke, basszus ő szuper ebben a játékban, senkinek sem sikerült levernie.
- Akkor majd legközelebb én játszok ellene, és meglátjuk ki a legjobb. Amúgy is megígértem neki, hogy amint van időm átmegyek hozzájuk.
- Na, azt tuti meg kell néznem! Bár teljesen biztos vagyok benne hogy az én gyönyörű húgocskám fog győzni, azért szeretném látni ahogy letörlöd Luke magabiztos mosolyát.
- Köszi és remélem nem fogok csalódást okozni!- kacsintottam rá, közben leszálltam a székről.- Ha nem baj, én most már készülődök a lefekvéshez.
- Csak nyugodtan, majd szólj ha végeztél a fürdőben!
- Oké!- ezzel fel is mentem a szobámba, felvettem az ágyamról a pizsimet és bevonultam a fürdőbe. Először is lemostam a sminkemet, mert nem akartam úgy ki nézni fürdés után mint egy panda maci. Miután kész lettem vele, levettem a mai napon rajtam lévő ruhákat és beálltam a tus alá. Aránylag gyorsan végeztem, szépen megtörölköztem és felvettem a már kikészített alvós cuccaimat. Mielőtt még kiléptem volna az ajtón, a fogamat is megmostam. Végre mindent letudtam, így elindultam szólni Michaelnek. Közben az emeleten találkoztam anyáékkal, akiken látszódott hogy nagyon elfáradtak, ezért nem beszéltünk olyan sokat, úgy gondoltam hogy inkább majd holnap mesélem el nekik a mai nap történéseit, hisz arra minden szülő kíváncsi. Michael szobája ajtaját kopogás nélkül kinyitottam és mondtam neki, hogy szabad a fürdőszoba. Most már nyugodtan cammoghattam vissza az én kis birodalmamban. Daisy pont az ágyam közepén feküdt, ezért le kellett őt tennem a saját kis fekvő helyére. Azzal a tudattal, hogy ennek semmi értelme, mert reggelre megint mellettem fog pihenni, azzal az édes szuszogásával. Befeküdtem a pihe-puha takaróm alá és lekapcsoltam a villanyt. Mielőtt elaludtam volna, még visszaemlékeztem a hogy mik történtek ma. Mosolyogva aludtam és azzal a tudattal, hogy egy remek napot tudhatok most már magamévá.

10 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Úristen*-* köszönöm szépen:)
      Még nem kezdtem el írni, de egyfolytában agyalok a folytatáson ;)

      Törlés
  2. szia mikor jön a kövi rész? már nagyon kíváncsi vagyok :)
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:) Sajnálom, de nem tudom a lábammal még mindig gond (ahogy említettem is a rész előtt) ezért vissza kell időnként a Kórházba. Plusz nem rég elkaptam egy csúnya vírust, lázas lettem. Meg most hogy kimaradtam a suliból, pótolnom kell azt. A jövő hétvégém is be van táblázva, úgy ahogy ez.
      Tényleg nagyon szégyellem magam azért, hogy ilyen sokat kell várnod/várnotok!

      Törlés
  3. Szia, kikerült a blogomra a kritikád! :)
    http://agathahestya.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  4. Hali :) Kész a kritikád! http://rendelhetokritikadesign.blogspot.hu/2014/05/kritikak.html
    xx, Lane <3

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett,alig várom a következő részt.Nagyon jól írsz!Jobbulást! :)

    VálaszTörlés
  6. Hiii. Nagyon de nagyon jó lett ez a rész is:) Fantasztikusan írsz! Ééés végre egy sztori aminek az elején Luke-ot nem egy rámenős hülye gyereknek vagy egy depressziós mazoistának mutatják be:D (Persze azokat is szeretem de na, ilyen is kell:D) Azért is imádom ezt a sztorit mert alap de, mégis be tudod színesíteni különböző dolgokkal:) Nagy ügyesen írsz, csak így tovább!<3

    VálaszTörlés
  7. Mikor lesz új rész?

    VálaszTörlés
  8. Wáá!!*-* Eszméletlen jó lett!!! már most (az első rész után) beleszerettem a blogodba!!<3 :$ nagyon jól írsz, és eddig a történet is nagyon tetszik! Nagyon ügyes vagy, csak így tovább!!:))
    Mikor lesz új rész??:o

    VálaszTörlés