Chapter 0.2

Hey^^ Íme megérkezett a második rész! Borzasztóan sajnálom a sok késést, de a nyáron még nem nagyon volt szabadidőm. Nyaralni voltunk, múlthéten meg megkezdődött a nyári munka. Ettől függetlenül, remélem olvassátok a sztorit!

Nagyon szépen köszönöm a több mint 2400 oldalmegjelenítést és a 19 (!) feliratkozót, plusz a sok pozitív kommenttet. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog nektek. Egyik blogom se volt ilyen híres, számotokra pedig jó.

Nem is akarok többet mondani, jó olvasást és hagyjatok magatok után valami nyomot. Akár jót vagy rosszat, mind a kettőt elfogadom, nem mindenkinek tetszhet a történetem.

Na puszi, bízok benne hogy a kövi rész hamarabb fog megérkezni!

                                                                                                                                xx Keyla C.

   Az első igazi tanítási napomon, meglepően frissen keltem fel. Halkan osontam le a konyhába, mert tudtam, hogy Michael még alszik. Most nem kel korán kelnie, meg amúgy is nekem hosszabb idő elkészülni, ne várjon rám feleslegesen. Mikor leértem egyből a hűtőt vettem célba, hogy kivegyem a tejet. Nem akartam semmi, nehezet és sokat enni, megelégedtem a csokis müzlivel. Levettem még a polcról az édességgel teli dobozt meg egy tálat, a tejet a hűtőből és összeállítottam a reggelimet. Amint befejeztem elmosogattam magam után, majd vissza mentem az emeletre, ott is a fürdőbe. Gyorsan elvégeztem mindent, még a sminkeléssel is hamar kész lettem. Pont mikor kinyitottam az ajtót, Michaellel találtam magam szemben. Jó, hogy most kelt fel, legalább nem leszünk egymás útjában.
- Jó reggelt! - rá mosolyogtam, miközben köszönésképp adtam az arcára egy puszit.
- Neked is! - látszódott rajta, hogy még nagyon korán van, de azért viszonozta. Nem akartam feltartani ezért inkább ki is mentem. Magára csukta az ajtót, nem soká rá hallottam a víz csobogását, gondolom egy reggeli frissítő zuhanyt vesz.
Én a szobámba sétáltam és a szekrényemben kezdtem el keresgélni valami ruha után, a mai napra. Pár perc elteltével, miután nem találtam semmi elfogadhatót, gondoltam inkább egy szoknya-top-blézer kombinációt veszek fel. Még sietősen elővettem a fekete harisnyámat, felhúztam és felkaptam magamra a többi darabot is.A hajamat még egy kicsit behullámosítottam és kész is lettem. A táskámat felkaptam a vállamra, a tornaszákomat pedig a kezembe vettem és lebattyogtam a lépcsőn.

Lent találkoztam apáékkal - furcsa ezt kimondani, még mindig. Váltottunk pár szót, de mind kettőjüknek mennie kellet, ezért elköszöntünk egymástól és ők le is léptek. Közben le jött Micheal is, élettel telibb volt, mint az előbb. Most ő volt a soros, hogy megetesse Daisyt. Nem vett sok időt igénybe, így elpakolta reggelijét, felvettük a cipőnket és kiindultunk az autóhoz. De persze előbb kulcsra zártam az ajtót. Bepattantunk az autóba, majd elindította azt és kikanyarodtunk a kocsifeljáróról. Végig gurultunk az utcán, majd a kereszteződésben nem fordultunk le, hanem egyenesen tovább hajtottunk. Igaz, hogy még csak tegnap voltam elsőször a suliban, de azért még is tudom hogy merre kell menni. Kérdőn néztem Michaelre.
- Ezek szerint elfelejtettem szólni, hogy a fiúkat is mi visszük - le sem vette a tekintetét az útról, úgy beszélt hozzám.
- Igen, ezt a részletet nem említetted tegnap! - karba tettem kezeim és próbáltam durcizós arcot vágni. Rám sandított és ahogy meglátott elkezdett halkan nevetni, de még így is hallottam. - Ez nem vicces, minimum hogy szólsz nekem, hisz a húgod vagyok! 
- Egy perc és jövök! - és már ki is ugrott az autóból. Észre se vettem, hogy megérkeztünk az egyik fiú házához. Michael csak becsengetett és - ahogy láttam - Calum jött ki. Beszálltak mind a ketten, majd folytatódott utunk. 
- Jó reggelt! - köszönt nagy mosollyal az arcán. 
- Neked is! - viszonoztam gesztusát. 
- Na, hol is tartottunk? - kérdezte Michael egy pillanatra felém fordulva, hisz közben vezetett. Inkább az útra figyeljen, mint rám, mert abból semmi jó nem sül ki.
- Ott, hogy morcos vagyok mert nem szóltál!
- És mivel engesztelhetem ki a hercegnőt? - tudta, hogy ezzel megbékíthet, mindig elvisz valahova vagy elmegyünk  egyet enni és soha nem mondtam rá nemet. Így volt ez most is.
- Gondolkozok még rajta! - adtam az arcára egy puszit és gyorsan megöleltem. Nem akartam elvenni a figyelmét, mint ahogy már mondtam az előbb is. Calum hátul csak nevetve figyelt minket. Még felvettük a hiányzó tagokat és most már tényleg az iskola felé vettük az irányt. Hamar megérkeztünk és mivel volt még több mint fél óránk, elkezdtünk keresni egy üres padot, ahova leülhetünk és beszélgethetünk.
- Meg van! - kiáltottam egyszer csak fel.
- Mi van meg? - kérdezték értetlenül a fiúk. Én csak Michaelre néztem, akinek le is esett.
- Na és mi lenne az? - kérdezte, és ha jól hallottam volt egy kis félelem(?) a hangjában. 
- Ma - suli után - elmegyünk fagyizni..-kezdtem bele.
- Hm.. Eddig jól hangzik! - szólt közbe Calum, hisz ő tudta miről van szó.
- Ó, te csak arra ne vegyél mérget! - tekintettem rá sejtelmesen. - Ja, és csak úgy megjegyzem, hogy ti is jöttök, mert a ti hátsótokat fuvarozzuk és annak ára van! Szóval, fagyi aztán vásárolgatunk egy kicsit, majd elmegyünk egyet manikűrt-pedikűrt csináltatni! - rájuk néztem a 100 Wattos mosolyommal és vártam a reakciójukra.
- Bocsi, de nekem programom van!
- Ja, aha nekem is! - hirtelen mindenkinek programja lett, micsoda "véletlen".
- A-a, nincs menekvés, velem jöttök és kész! - mondtam ellent nem tűrő hangnemen. Sóhajtottak egy nagyot, tudták hogy innen nincs menekvés.
- Igazából, ebből jól is kijöhetünk! - kezdett el mosolyogni Ashton. Nem értettem mire gondolt, majd folytatta. 
- Ugye mész fehérnemű boltba is? - aha, most már leesett. 
- Szerintem igen! De lehet, hogy csak bemegyek, körül nézek és ki is jövök.  
- Ugye mi is bemehetünk? - kérdezte Luke egy pimasz mosoly kíséretében.
- Persze! - a fiúknak egyből felcsillant a szemük. - Mert ti akartok venni valamit? Múltkor láttam cuki kis fecske alsónadrágokat! Biztos jól állna nektek! - húzogattam a szemöldököm és nem bírtam tovább, elröhögtem magam. - Most komolyan, bevettétek? Én nem vagyok olyan lány!
- Tudtam én, hogy csak hülyíted őket. Az én húgom! - mosolygott, közben egyik karjával átölelt.  Én csak vállára hajtottam fejem és úgy beszéltem tovább. 
- Igazából nagyobb kínszenvedés csak hármótoknak lesz. Michael néha szokott velem jönni, ő már megszokta.
- Igen, de azért tudsz te még újat mutatni! - nevetett fel.
- Akkor, ma egyből suli után megyünk is. Úgy jó, ha megvárjuk a másikat az iskola kapujánál? - mindenki bólogatott. - Csak úgy még mellesleg megsúgom, hogy ruha vásárlás lesz a legtöbb idő!
- Gondoltuk, tipikus lány vagy! - nézett rám Calum. Kuncogtam, még is mit tehetnék, a véremben van. Majdnem minden nő imád az áruházakban akár több órát is eltölteni.- Mindjárt elkezdődik az első óra, úgyhogy még most gyorsan elmondanám, hogy lesz egy meglepitek! Sajnos, többet nem árulhatok el! Sziasztok! - és becsengettek.